Tartusztól északra, Marakleánál egy keskeny falsáv fut a vízben:
Persze ő régészeti szempontok miatt nem dacolt volna a tarkót atyai pofonokkal csapkodó hullámokkal, és nyilvánvalóan nem is kellett biztos talajt keresgélnie minden egyes lépésnél. Ebben a képtelen országban viszont alighanem szükség volna valami kapaszkodóra, mert európai ember minden fogódzót elveszít, amit otthonról ismer. Például, errefelé nincsenek menetrend szerinti megállók, az ember csak úgy leinti a buszokat, aztán alkuszik a menetdíjra. Továbbá: a szomszédunkban egy hithű katolikus család legidősebb fiú tagját Dzsihádnak hívják (ennyi erővel még a déli harangszót is be lehetne vezetni ebben a háromnegyedrészt muszlimok lakta országban :). Aztán, itt az autópályán nyugodtan lehet birkákat terelni vagy teherautó platóján utazni másik húsz ember társaságában (én megtettem, nagyon jó volt!). Ebben az országban a boltos inkább meghív a fagyira, mert nem tud visszaadni a pénzemből. Otthon ez az üzletpolitika garantáltan csődbe vinne, de errefelé ez nem valószínű, mert az emberek nem használják ki azt, hogy mindenki betartja a Korán parancsolatát, miszerint, ha csak egy falat kenyered van, azt is meg kell osztanod éhes vendégeddel. Ám, ha a krach elkerülhetetlen, akkor még mindig lehet másolt cd-kkel legálisan kereskedni (Szíriának ugyanis nincsenek licence-szerződései semmiféle forgalmazóval),
Az alkonyati parton a halászok grillezett hallal, vízipipával, meg részegítő aromájú mate teával várnak, és az öreg Iliász atyáról mesélnek, aki pár évvel ezelőtt még csodákat tett ezen a vidéken. Mondják, hogy egyszer harminc vendéget vártak, de egész nap nem akadt egyetlen hal sem a hálójukba: Megkérdezék tehát a bölcs Iliászt, mitévők volnának. Az mondá nékik: menjetek, s ahol a nap a vízzel találkozik, bocsássátok le a hálótokat. Úgy tevének. S éppen annyi hallal térnek vala meg, mint ahány éhes gyomrot meg kellett vala tölteniök.
Mesélnek arról is, hogy az a hatalmas partra vetődött medúza, amit a fürdőzésből visszajövet a parton láttunk, reggelre teljesen eltűnik majd, minden törvény, ami kocsonyás sejtjeit egymáshoz köti, elolvad, a maga életterében, a tengerben oly veszélyes teste vízzé válik; tehetetlenül csorog a kavicsok közé, és akkor egy tökéletesen új, tiszta nap kezdődik.
