Fénykorában még legalább kétszintes épület volt az üldözési mániás Bertalan lovag tornya: nemcsak azért hordta ide valamelyik elpusztult római kori város antik köveit 1256-ban, mert menedéket kívánt nyújtani a környékbelieknek a muszlim előrenyomulás elől. Az volt a rögeszméje, hogy a harcias mamelukok asszaszinokat fölbérelve akarják őt meggyilkoltatni. Végzete azonban még sokáig nem érte el: Qalávún szultán csak az Úr 1285. évében érkezett seregével a partra, nem sokkal később, hogy ötheti ostrom után végre elfoglalta a keresztesek legnagyobb várát, Margatot. Egy ekkora komplexumhoz képest aprócska lakótorony kvádereibe azonban beletört a kardja (neki ugye azért nemcsak bicskája volt). Ha lettek volna hajói, akkor sem tudta volna megközelíteni a zátonygyűrűben álló falakat.
Serege pedig egyre fogyatkozott Marakleai Bertalan nagy hatótávolságú számszeríjai miatt. Tehetetlensége a szultánt szíven szúrta, megfenyegette hát a régió urát, a Tripoliszi grófot, hogy felégeti a városa környéki kerteket, ha nem bírja rá a torony kevély urát menedéke feladására.
A Közel-Keletet megjárt korabeli utazók a Tripolisz környéki flórát-faunát igazi paradicsomkertként emlegették: több kilométeres smaragd sáv a tengerben, ami a félsziget csücskén szétterülő Amínát (a mai Tripolit) a kontinenshez kapcsolja. Jóval kisebb áldozatnak tűnt ehhez képest egy tengerben álló lakótorony. A gróf rögvest tollat ragadott, s megparancsolta a torony urának, adja fel a harcot. Bertalan keze ökölbe szorult, s postafordultával nemet mondott: ő azért építette ide a Szentföldre ezt az erős tornyot, hogy a végsőkig ellenálljon a muszlimok térnyerésének.
Így aztán a tripoliszi gróf cselhez folyamodott: megkereste Bertalan egy szem fiát, aki az aranyifjak életét élvezte Akkó városában. Valószínűleg libanoni boroktól megrészegedve, kockajáték közben talált rá; és sebtében levelet íratott az apjához méltatlan gyermekkel: Apám, a kegyelmes Istenre kérlek, mentsd meg hitvány életem, Tripolisz grófja börtönbe vetette gyarló magzatod, ki halálnak halálával hal, ha a tornyot át nem adod! Bertalan csüggedten hajtotta busa fejét a tenyerébe: Véremet vagy büszkeségemet? Végül a fia életét választotta és a gróf 500 munkásával közösen rombolta kedves tornyát egész az alapozásig. Nem adatott meg számára a kegyelem, hogy rejtve maradjon előtte az igazság: amint tudomást szerzett gyermeke csalárdságáról, rögvest lóra pattant. Akkóban nagy tivornyázás közepette lelte meg; s a tékozló fiúnak ebben a történetben nem járt bocsánat. E dicstelen napon az apa kardján gonosz fény csillant, a fiú feje porba hullt.
