Még sose láttam város szélén-utca végén, fa tövében díványt. Se természetbe kivetett dívány lágy ölén heverésző pásztort: hedonista mosolyt egy cserzett arcon, ősbizalmat a nyomorúságos fekhely fölé hajoló bárányfelhőkön. Most kúszik át alattuk az utolsó napsáv. Vörösre festi a megnyíló ajtók szemöldökfáit: az alkony errefelé ódonatúj szövetség az asszonyok között. Csemetéikkel székeket hordanak középkorból ittragadt házaik elé. Nézik a lakodalmas menetek dudáló-doboló-csörgő karavánját (iszonyúan sok esküvőt tartanak nyaranta Szíriában) és csipegetnek az azfaltra hulló friss pletykákból.

Eközben elsőszülött fiaik az apák nyomdokában járnak. Mézes datolyát, színes kendőt, régi lámpást árulnak (tuti, hogy az Aladdiné is ott van, ám esztelen volnék, ha szemet vetnék szíriai műkincsekre, a határon mindjárt tömlöcbe vetnének pár évre gonosz, bibliai vámszedők).

Isten választott vidékének bazársorától nem áll távol a porhintés: olyan kedvesen naivak ezek a szír kereskedők! Azt hiszik, ha homokot szórnak a vitrinekben  gubbasztó műanyag gyöngyhalmokra, a hiú nyugati nők elhiszik,  hogy megkaparinthatják Salamon kincsét. Rendben, ők is, én is tudom, kedves játék az egész, alkuszom hát valami cifra kis semmiségre. A jó üzletet persze meg kell ünnepelni. Bezár a bazár, a bolt előtti járdán körbeüljük a vízipipát: messziről jött idegen nők és hazudós szír férfiak. Dióbarna szemei vannak a fiatal kereskedőnek, és meleg bariton hangja, énekek énekén szóló: "a te orrod hasonló a Libánus tornyához mely néz Damaskus felé", a te szemöldököd okosan ívelt, mint a szír leányoké. A te bőröd igen jó; mint Sába királynőjéé; mint nevezik sötét színét hazádnak nyelvén? - simít végig kézfejemen kisujjával természetesen egészen véletlenül. Én meg elejtem a teáspoharat szintén véletlenül: szúrós kis szilánkok, keserédes lé az utca kövén. Mondom a szememmel megbocsátón-bocsánatkérőn: akinek füle van, hallja, akinek szeme van látja a kedves hazugságokat, akinek meg bőre van, s nem túl vastag, érzi is, de azért köszöni szépen, mert a kies hazájában ritkán kap hasonlóan szép szavakat. (Magyar fiúk, szedjétek össze magatokat! :o)