Országszerte egyre több, anyagi gondokkal küszködő önkormányzat adja állami iskoláját egyházi finanszírozásba. A jelenség azokon a kistelepüléseken okozza a legtöbb konfliktust, ahol az egyetlen iskola világnézeti semlegessége vész el a fenntartóváltással. Az egyházak óvatosak a pusztán anyagi kényszerből hozzájuk forduló önkormányzatokkal, a szülők választási szabadságukat, a tanárok állásukat féltik; a hittanra korábban sosem járt gyerekek pedig talán nem is tudják pontosan, mit hozhat a változás. A keresztény értékrend szerinti oktatás-nevelés ismérveivel kapcsolatos tévhitek eloszlatására csak a hatékony kommunikáció lehet a megoldás. Vajon képesek-e a felekezeti fenntartók és a világnézeti semlegességet pártolók egymás indokainak megértésére? S hogyan hat majd mindez azokra, akiket a változások leginkább érintenek: azaz gyermekeinkre?