Kurtizán, kokott, céda, éjjeli pillangó, szajha, eszkortlány: megannyi, különböző korokból származó kifejezés a legősibb foglalkozást űző nőkre az irodalmitól az alvilági stílusig. A szavak sokféleségénél nincs is ékesebb bizonyítéka annak, hogy a prostitúció, amely bizony a házassággal egyidős intézmény, soha egyetlen történelmi korba nem veszett el, csupán mindig átalakult. Nem volt ez másképp a Kádár-korszak kettős erkölcsiségének világában sem, amikor az elvtársak szigorú puritanizmusról szónokoltak, de közben azért maguk is sokszor részesültek a kor luxus prostituáltjainak szolgáltatásaiban. Sőt, olykor apró figyelmességként még a szovjet laktanyákba is küldtek egy-egy szép magyar lányt a fáradt orosz katonáknak.

Prostitúciótörténet dióhéjban a Tabántól a Rákóczi téren át a luxushotelekig a Múlt-korban.