Gyűrűfű: egy zselici  aprófalu, ami halálával lett élő szimbólummá. Bár az ötvenes évek erőltetett urbanizációja, és a kollektivizálás megtizedelte a századfordulón még 300 lelket számláló baranyai települést lakosságát, a tősgyökeres gyűrűfűiek nem adták könnyen otthonukat. Összetartásuk még akkor is gazdag vidékké tette a nehezen művelhető agyagos talajt, amikor a  környező falvak lakossága már mind kicserélődött vagy elszegényedett. Ám egyetlen, löszös partoldalba vágott szekérútjával, az infrastrukturális beruházások teljes hiányával a hatvanas évek végén már nem tudott bekapcsolódni a környék gazdasági vérkeringésébe. 1968 nemcsak a világpolitika, Gyűrűfű számára is sorsdöntő év volt: ekkor volt a faluban az utolsó esküvő, ekkor született az utolsó gyermek, és a település egyetlen vegyesboltja is ebben az évben szűnt meg. 1970-ben pedig a lakosok különös döntést hoztak: szinte egyszerre hagyták el a falut, amelynek csak ekkor indult el igazán az országos karrierje. A szociológusok szemszögéből.