Ajtócsapásra ébredtem, léptekre, nevetgélésre. Itthagytak, pedig velük együtt akartam megnézni Palmyra romjait a napfelkelte vörösaranyában. Magamra rángattam a tegnapi ruhákat, hátha még utólérem a sántakutyákat. Rohantam le a hotelból az utcára: sehol egy emberi lény. Nekropolisz a végtelen történet peremén, senkivárosa semmiföldjén, mint Pilinszkynél a csecsemő szeme. Homokot hint belé a sötét égen átvillogó szélvihar. "Gyönyörűek az első hajnalok a sivatagos kopár levegőben!" Még nem vagyok éber, álmodom ezt a várost. A város meg engem álmodik: kallódó lelket járni a saját fejében. Női hiúság városának tekervényes utcáin Zenobia oszlopai magasra törő gondolatok. A tümpanonok okos homlokai többszáz éve leomlottak, hát most légvárakat tartanak. Azokat is ledönti a felkelő nap fénye: az elmében lőn világosság. Zenobia királynő igazgyöngyként csillogó fogsora, fekete bőre, okos-akaratos szeme, férfias harci kedve emlék és idea. Álom, amit halandó nők kergetnek ezernyi más homokba süppedt láb nyomain.

Naná, minden nő szeretne homokba temetett város lenni, amit egyszer felfedez egy titkokat kutató hős utazó: a porból "emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok" (Zsolt 24.8) - mondta nekem a sötétarcú beduin egyetlen mozdulattal. Azzal, amellyel kezembe adta oázisából szedett gránátalmáját, ősi okosság étkét.

Motorral vitt kertjébe (a tevét kivételesen otthonhagyta :), a többiek, akik hajnalban hátrahagytak, most hátul poroszkáltak a kisbusszal (hehe, utolsókból lesznek az elsők). Baál temploma alatt datolyaliget, közepén medence, fiatal leányok ruhástul ugrottunk feszített tükre mögé, magunkba szálltunk kicsit. Aztán a padkán ülve adtam nekik a gránátalma magvaiból, halottak eledeléből: Zenobiára gondoltam. Leírhatatlanul szép volt és okos és hős.  Róma testéből egész kis birodalmat hasított ki Palmyra számára a Földközi-tengertől a Tigris folyóig, Kis-Ázsiától Egyiptomig. Mindenki bálványozta. Mi lehtett a titka?

Septimis Zenobia, a fényességes és istenfélő királyné üres órájában szeretett maga lenni. Elhagyta fiait, hadvezéreit, s kedves tudományait. Elbocsátván eunuchjait, kik homokon nőtt pálma ágával legyezték testét, a frigidáriumba tért. Gazellalábait a jeges vízbe mártván gránátalma magját ízlelgette, holtak eledelét. És Egyiptus elhalt királynéja, Kleopátra felé fordította egész elméjét.