Hogy a sebesség és az útviszonyok brutális találkozása vagy a maxra tekert habibi számok (érzelmes arab zene; habibi = lelkem, kedvesem. Minden arab slágerben legalább hússzor felcsendül: tekervényes hanghajlítások szorításában facsarodik a szív.) miatt reszketett a karosszéria, benne pedig egész csontvázam, nem emlékszem. Az azért meglepett, hogy angolul kiválóan beszélő sofőröm - aki az imént még halálmegvető bátorsággal tépte ki bőröndömet a bárdolatlan, angolul nem beszélő taxis karmai közül - most kissé kappanos stílusban ordította a rádióval a legújabb arab slágert. Fékezéskor pokoli vörösre, gázadáskor mennyei fehérre gyúlt a műszerfalra operált elektromos gyertya. Idegesített, hogy porcelánderekán soha az életben nem siklik majd végig az imitált viaszcsöpp: műanyagba fagyott forró pillanat az örökkévalóságig. Legalábbis addig, amíg a karcsú test köré tekert döglött selyemvirág-füzérek szét nem foszlanak. Arra gondoltam, hogy mostmár halálom pillanatáig ezzel a taxinak álcázott fémkoporsóval fogok száguldozni a damaszkuszi autópályán. A kilométeróra már az egekben járt. Csak a hátsó ülés koszlott szövetét markoló kezem jelentette, hogy én magam még itt vagyok: úton odafelé. KÖZúton: nem volt felezővonallal sávokra osztott enyém-tiéd. A járműveken is tagolatlan embertömeg. Teherautók platóján húszan kapaszkodtak; és egyetlen bőrszerkós, NAGYzoló PALIt sem láttam egyedül megülni egy egész motort. Robogók kormányán minimum két suhanc, mögöttük apu, hátul anyu szorongatta a kicsit. Dudaszó széles kommunikációs skáláján játszva kerülgették egymást - úgy tűnt, esetleges módon - az út végét hajszolók. A visszapillantóba nem mertem belenézni, mert félni kezdtem a mögöttes dolgoktól. Pedig a hátsó szélvédőre védelmező amulettet függesztettek. Az Allah szemét szorongató Fatima keze időnként hozzácsapódott a tarkómhoz: szemmel  verés a szemmelverés ellen. Van olyan amulett, ami véd az autóbalesettől? Nem értettem, hogy az út szélén piknikező családok miért szívják olyan vidáman a vízipipát: kockás plédek sora a leállósáv mellett. Bármikor elsodorhatja őket egy autó. Taxim "már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül." (ApCsel 9:3) Később jöttem rá, hogy a szembesávban, mellettünk vészes közelségben elrepesztő batár nagy kamion fényszórója vakított el. "Zuhogtak felém a színes gyűrűk, s nekem mindegyiken át kellett bújnom, ha nem akartam, hogy betemessenek." (Mészöly Miklós: Saulus) Megdörzsöltem a szememet. Mikor kinyitottam, egy felhőtlenül békés tekintet kapaszkodott az enyémbe: egy kisfiú ült az anyjával egy mellettünk haladó, zsúfolásig megtelt autó nyitott csomagtartójában. Ketten tartottak egy óriási görögdinnyét. Úgy óvták, mint világuk világát, nehogy az aszfaltra guruljon, és széttapossák a felelőtlen, rohanó útitársak.