A kalandorság - amennyiben ezt a tisztalelkű szót felszabadítjuk a társkereső hirdetések lebiggyesztett ajkú gyanakvása alól - egy csodás létezési módot jelent. A kalandor legfőbb jellemvonása a macskaszemű kíváncsiság: célja, hogy akár élete kockáztatásával gyűjtögesse az életeszenciát tartalmazó tapasztalatokat rém különleges helyeken. Eközben az anyagi meggazdagodás disznófejű démonjai gyáván kotródnak el útjából. Én is kalandornak készülök; íme eddigi referenciám:
- 1.Rettegem a pókokat. A fürdőkádba (Ami lefolyócsövön felkapaszkodott ízeltlábúak szempontjából egy rém különleges hely!) mégis mindig leengedem az özönvíztől megváltó wc-papírhágcsót eme csúf hercegeknek.
- 2.Vezettem már tűzpiros Siemens-vonatot (Mi mást tehettem volna, ha egyszer az utolsó szerelvényt lekéstem? Elkötöttem egy menetrenden kívüli járatot. Na jó, nem egyedül, hanem a csillagszemű mozdonyvezetővel.)
- 3.Orgona belsejéből hallgattam végig egy teljes misét.
- 4.Tasakos levest ebédeltem egy valódi grófnővel, akinek személyes ismerőse az angol királynő.
- 5.Találkoztam az egyetlen emberrel, aki tényleg tudja, hogyan kell a szó szoros értelmében fából vaskarikát csinálni.
Képzésemet a biztonság kedvéért külföldi tanulmányúton folytatom: holnap egy olyan országba utazom, ahol több titok rejtőzik a látható rétegek alatt, mint az egyiptomi piramisok gyomrában. Ősi földre zarándoklok: látnom kell, hol született az első ábécé, meg az üvegfúvás. Oda megyek, ahol a parasztbácsik földjein műkincseket ölelnek a fügefák gyökerei. Ahol az ideális kalandoroktól csak úgy hemzseg a vidék: bizonyára találkozom, s kedélyesen elbeszélgetek majd II. András királyunk, Oroszlánszívű Richárd, meg egy rakás kereszteslovag lézengő kísértetével. Aztán nemcsak a valaha volt lelkekkel: hanem a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió tagjaival is, akik megkapták a világ legnagyobb kereszteskori vára feltárásának koncesszióját. A következő egy hónapban az ő társaságukban kutatom a titkokat, amelyeket behörböltek a szíriai Margat várának ciszternái. Mindeközben egy hangyalábszárnyit sem törődöm a bozótokban rejtőzködő kígyókkal, skorpiókkal, meg a cselszövő ankabútokkal (ez a helyi 10 centire növő pók beceneve), hiszen holnap reggel tűsarkúmat acélbetétes bakancsra cserélem.
Tehát Margat vár, s én boldogan repülök. Mondják, hogy a repülésnél nincs is a világon biztonságosabb közlekedési mód. Apropó, vajon megtalálták már annak az Air France-járatnak a feketedobozát, ami még májusban zuhant az Atlanti-óceánba?